Tegnap 2013 októberénél fejeztem be, amikor Öcsém említette, hogy futórendezvényen voltak, ahol voltak gyaloglók is.
A hónap második felében, miután igyekeztem az interneten alaposan utánanézni, hogy mi is az a gyaloglás, elővettem a melegítőnadrágom, pólóm és a régi sportcipőm, majd kimerészkedtem az utcára.
Pár nap múlva megint és éreztem, hogy ez lesz a nekem való, de a sors közbeszólt...
Kezdődik...
Október utolsó hetében kezdett fájni a jobb csuklóm, először azt hittem, hogy megint inhüvely gyulladás, amiben volt pár évente részem.Még kimentem a kerületi piacra koszorúkat árulni. Majd jött a hidegzuhany, olyan erősen fájt hétvégére a kézfejem, hogy mozdítani sem bírtam és erősen meg volt duzzadva ekkor még csak a kézfejem.
2 hétbe telt, mire bejutottam az orthoped orvosomhoz - aki pár éve a talpbetéttel a fájdalommentes járásom is visszaadta -, aki azonnal elkezdett csonthártya és inhüvely gyulladásra kezelni. Sajnos az 1 hetes szteroid kezelésre a tüneteim rosszabbodtak, mire keringési problémára kezdett gyanakodni és elküldött egy érsebész ismerőséhez a szomszéd kerületbe. Ekkor már könyökig voltam duzzadt.
A diagnózis
Még aznap, csütörtökön fogadott is az orvos. Az előzetes diagnózis: trombózisgyanú, de szükség volt egy ultrahangra, hétfőre sikerült kikönyörögnöm a kórházban az időpontot (december helyett). Az események felgyorsultak és 2 nap múlva, szombat éjjel az ügyeleten kötöttem ki, majd hajnali 2 körül sürgősségi ultrahanggal igazolták: felső végtagi mélyvénás trombózis, jobb oldalon a kulcscsont alatt. Hajnali fél 5-kor már osztályon feküdtem és elkezdődött a kezelésem: 2014. november 24-ét írtunk.
Esély a végleges gyógyulásra
2 hétig voltam kórházban, majd kiírtak konzultációra a Városmajori Szív- és Érsebészeti Klinikára, ahol márciusban igazolták a TOS diagnózist és előjegyeztek nyaki borda műtétre. A műtétre 2014. április 1-jén került sor. 1 hét múlva az ultrahang már nem mutatta a trombózist és pár nap múlva ki is engedtek.
Ezúton is köszönöm a kardiológus professzornak, hogy bevállalta a műtétem.
A kontroll és a döntés
A 6 hetes kontrollon mindent rendben találtak, de figyelmeztetett a professzor, hogy le kell fogynom, mert problémáim lehetnek. Engem csak egy kérdés foglalkoztatott: "Gyalogolhatok újra?" "Persze, hiszen nem a lábát műtöttem"- hangzott a válasz. Ez eszembe szokott jutni, mikor kellemetlenkedik a vállam és gyaloglás közben meg semmi baja nincs...
A "fogyjon le" tanácsot úgy vettem, hogy jó majd meglesz, mert biztos csak úgy mondta, hogy mondjon valamit... csakhogy a kórházi lift gonosz volt és egy dagadt bálna nézett vissza rám. Másnap reggel pedig 81 kg-ot mutatott a gonosz mérleg. Mégis mit képzel??
Eldöntöttem, hogy ez így nem maradhat és megint kimentem pár nap múlva gyalogolni és igyekeztem kevesebbet enni és nem édességet. Viszont a karom és vállam máshogy gondolták, azaz a bennük lévő idegek, ugyanis május végén elkezdődött a gyógyulásuk, ami pokoli görcsökkel járt. Akkor örültem, hogy az előző 6-7 hétben teljesen érzéketlen volt.
Mivel megijedtem, hogy kiújult a trombózis, megint abbahagytam 1 hét után a gyaloglást. Szerencsére nem kiújulásról volt szó, hanem egy "természetes" gyógyulási folyamatról... Folyt. köv. holnap.
... mert gyalogolni jó!
Trixi