Tegnap munka miatt kimaradt a blog poszt írás, elnézést.

Említettem, hogy a gyaloglással párhuzamosan elkezdtem a teljesítménytúrákat is, amit nagyon élveztem. Bár a túrákon a színt miatt van bőven emelkedő és lejtő is, sok a sík terep is benne.

Nekem az volt a kedvencem, mikor két szint között a síkon gyaloglótempóval mentem. Így kombináltam összekötve a kellemest a hasznossal.

A túrához kell egy cipő, réteges öltözék, víz, valami energiapótló és a telefonod, nem csak dokumentálás miatt, hanem, hogy szükség esetén segítséget tudj kérni. A túrázás csapatban a legjobb.

Persze ezt mind tudod, nem is gondoltam máshogy. Viszont nálam az volt a helyzet, hogy nem figyeltem eléggé a lábam jelzéseire és ugyanabban a régi sportcipőbe mentem túrázni, mint amiben gyalogoltam. Ez a sportcipőm harántemelt volt, így talpbetétem nem tudtam bele tenni.

Nagyon sokszor fordult elő, hogy egy-egy teljesítménytúra után pár napot pihennem kellett, mert fájt a lábam, vagy csak utána derült ki, hogy rosszul léptem - amit bokasüllyedésem óta nem mindig veszek észre -, vagy csak kicsit gyengébb volt a lábam, ezért utána edzésen kívül sérültem, és máris pár nap kényszerpihenő volt a jutalmam.

A csodálatos tájakra azt mondta a lábam: "Menj csak nyugodtan, majd utána pihensz pár napot". Nem hallgattam rá, nem fogtam fel, hogy nem jó amit csinálok.
Úgy gondoltam, hogy a csodás táj, az oklevelek, a teljesítmény és a megcsináltam érzés kárpótol a kényszerpihenőkért. Még akkor sem figyeltem fel a jelekre, mikor nevezést kellett átadnom miatta az utolsó pillanatban, mert nem tudtam lábra állni pár napig.

Írtam már, hogy mindig figyelj a jelekre, a lábad, a tested jelzéseire. Én ezt a saját káromon tanultam meg, ne kövesd el ugyan azt a hibát, amit én. Minden fájdalom egy jelzés a testedtől, hogy valami nem jó, valami nem tetszik neki.Ha tartós, vagy ismétlődik, akkor irány az orvos, inkább feleslegesen,mint hogy komolyabb baj legyen.

Július és november között 2 versenyen és több teljesítménytúrán vettem részt, erre emlékeztet a büszkeségfalam, többek között:

Az utolsó - Spar alatti - oklevél megszerzéséért nagyon megszenvedtem. Ez volt az utolsó igazi teljesítménytúrám. Innentől csak olyanokra mehetek, ahol aránylag sík a terep, hogy a lábam kifelé-befelé borulásának az esélye kisebb legyen közben.

Holnap erről a P85 túráról lesz szó.

... mert gyalogolni jó!
Trixi