... mert gyalogolni jó

Trixi gyalogló blogja

Trixi gyalogló blogja

Út az első százasig – ISZKIRI 100 3. rész

2015. március 29. - Kara Beatrix / Trixi

Gaspi körültekintekintően felkészült az ISZKIRI 100 teljesítménytúrára. A beszámolójának utolsó részében a túrabeszámolóját olvashatjátok.

iszkiri1.jpg„Lassan jött a túra napja és ért egy nagyon kellemes meglepetés, egy új túratárs személyében és a rajtban kiderült ketten vannak. Azért ennek nagyon megörültem, nem kell egyedül menni, jobb lesz ez így és így is lett. Szombaton reggel hárman álltunk a nevezési asztalnál és volt egy autós segítségünk is. Na, itt a melyik hátizsákomat vigyem dolog meg is dőlt, csak a kicsi jött velem végig a nagy a kocsiban pihent a sok felesleges holmival.

Tervekkel ellentétesen nem a rajtidő elején indultunk, hanem szinte a végén, persze ennek is van előnye, többet megyünk világosban a végén, láthatjuk a napfelkeltét meg a kakaskukorékolás is kíséri majd utunkat és nem fázunk induláskor, szóvak csak pozitívan. Elindultunk, jó kis csapat voltunk Mercivel és Andrással. Térkép és az itiner egyszerű volt, de nagyszerű, igyekeztünk eltévedni, de nem tudtunk, igaz András navigációja is sokat segített, de csak úri huncutságból használtuk, nagy szükség nem volt rá.

iszkiri2.jpgDecsúnyatöröttazerdő, deszépazidő, másszukmeg, megfogkapnianap, együnkvalamit, leveszemapulóvert, zizzegtessükmegafelsővezetéket, lemerevedettakutya, megintelmentünkaszalagmellett, dekeményezakő, ereszkedjünkle, fényképezzéle, mérnemhoztunkpálinkát, vazzzzemekkoraszarvascsordajóhogynemgázoltakhalálra, éjjelsefognak?, egy kicsit hiányzott a mitkeresünkitt? de mondom még egyszer nagyon pozitívak voltunk.

Tatán már volt egy vízhólyagom, de nem foglalkoztam vele, kiszúrtam és leragasztottam. Mondjuk azt a mai napig nem értem hogyan nőtt ODA, mert OTT ahol nőtt még sosem volt a jobb lábam meg megúszta szinte teljesen, na mindegy, azért szeretnék erre rájönni. Szombat éjjel szuper dolog lakott területen túrázni, mindenki bulizik, muzsikaszó mindenhonnan, vidámság és mi is vidáman indulunk visszafelé Szárligetre. Már csak két hegy és egy dombocska és néhány méter választ el a céltól nem is inkább a CÉLtól.
iszkiri4.jpgVisszafelé teljesen más volt az út, sokkal hosszabb volt, és sokkal keményebb, kövesebb, szúrósabb, barátságtalanabb, gonoszabb, undorítóbb, genyóbb, nemszeretem, nemakarokrajtamenni volt a talaj, de csak elkopogatott.

Pusztatemplom hamar eljött, de Tornyópusztát gonosz manók húzták egyre messzebb messzebb messzebb, de volt virsli meg kóla és egy srác, aki felpattant felünk, hogy Ő is jön, de hamar megadta magát és elmaradt /beért még akkor, amikor mi a célnál heverésztünk/.Innen már csak 14 km durván 100 méter szint....kézenjárva is megcsinálom, meg kellene tanulnom kézen járni.

iszkiri8.jpg

iszkiri5.jpgSomlyóvár felé bekövetkezett az aminek máskor nagyon negatív hatásai vannak, eltévedtünk. Nem tudom hogyan történt, tudtam, hogy a kék jelzést kell követni, pazarul ki volt szalagozva a letérő, LÁTTAM, hogy a piros jelzésen vagyunk, éreztem hogy lefelé megyünk, de fölfelé kellene.......aztán elhitte az agyam is végre, hogy eltévedtünk, és visszamentünk megkeresni a helyes irányt, vidáman pozitívan. Somlyóvár, utolsó pecsét szűk 12 kilométer van még hátra, egy kis dombocska a végén az íze kedvéért.

 

 

Tudtam, hogy az autópályától már nem lesz sok, ami így is volt, de az autópályáig nagyon sok volt. Azt most nem nagyon merem leírni, hogy elkezdtem kocogni, mert aki ismer az tudja, hogy nem kezdtem el, de amúgy tényleg elkezdtem, csak ez olyan hihetetlen, hogy ha ezt ide leírom az egész sztorit kamunak fogja tartani mindenki. Az utolsó 8 kilométer nagy részét kocogtam. Kocogtam az erdőben, a lejtőn, a jelöletlen fejbőltudomhogyarróljöttünk mezőn, a büdöstópartján, és végre a szárligeti vasútállomáshoz vezető úton. Már csak egy felüljáró, ott a faluház....délibáb nem lehet, mert nincs itt a kilenclyukú...már csak egy nyúlfarknyi utca.....az érzés azt nem tudom leírni. Teljesen jó voltam, pár vízhólyag miatt tojásokon lépkedtem, de ott vagyok, bent vagyok, olyan jó....

iszkiri9.jpg

Még nem hittem el, hogy megvan, majd elhiszem egyszer, hogy képes voltam ennyit egyben, ebben nagy nagy segítségemre voltak :
gyerekeim, akik még éjjel is telefonáltak hogy apaugyeszázatmész?jólvan /fostak, hogy 65- nél kiszállok és annak nincs hírértéke az utcán
feleségem, aki mindent megtett, hogy most ezeket a sorokat megírhassam
Merci, András, Zsuzsa, Balázs a túrán /ez leírhatatlan, amit irántuk érzek/
DagadtKöcsög Team minden tagjai, elsősorban értelmiszerző Gergő, diktátor Detty, de tényleg mindenki, mert ez a sok sok pozitív energia biztosan innen jött.
Mindenki, aki hitt ebben a vállalkozásomban

Köszönöm az SOS Gyermekfalvak lakóinak nevében is az adományokat.

Túrázzatok, mozogjatok, jó lesz, ha hiszel és teszel Te is meg tudod csinálni.

Gaspi”

Gratulálok, Gaspi! Nem csak az I03 km sikeres teljesítéséhez, hanem az egész úthoz, amit megtettél idáig és remélem még sok sikerélményben lesz részed.
Örömmel tettem eleget kérésednek.

A jövőben  - mivel én nem fogok teljesítménytúrákra menni - a társaim beszámolóit fogom megjelentetni, ha megkérnek rá.

...mert gyalogolni jó!
Trixi

A bejegyzés trackback címe:

https://gyorsgyaloglas-gyalogolni-jo.blog.hu/api/trackback/id/tr497311088

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Londermor 2015.03.31. 01:51:05

Szia Mindenki!

(A beszámolóban említett András lennék...)

Először is még egyszer gratula a társaimnak: Mercinek és Gaspinak a sikeres teljesítéshez, üdv. a Százasok Klubjában! Köszönet mindenkinek, akik hozzájárultak a sikerünkhöz: a Családnak, hogy "elviselték" a hiányomat, Balázsnak, hogy hordozta a terheinket, és nem utolsósorban Mamboo Number Five kutyusnak, hogy olyan hálásan nézett ránk, miután kapott a perecünkből.

Amikor Merci először említette, hogy itten bizony hamarosan túrabeszámoló lészen elkövetve Gaspi által, ráadásul három részes, kicsit felvontam a szemöldökömet: három részes, mi a szösz? No, majd meglátjuk, mi sül ki ebből...
Aztán amikor elkezdtem olvasni, akkor esett le a tantusz, ez a túra úgy mint sok másik, nem az itiner átvételével kezdődött, hanem sokkal előbb. Amikor egy túlsúlyos ember akit L. Gáspárnak hívnak, felállt a számítógép elől, és elkezdett mozogni. Amikor kilépett a komfortzónájából, hogy némi kényelmetlenség árán befektessen az egészségébe, a jövőjébe. Talán nem arra gondolt, hogy most mennyivel több esélye lesz látni az unokáit leérettségizni, felnőni, hogy a sport által mennyi élményben lesz része, hány új barát hoz új színt az életébe.
Csak érezte, hogy megnyílt egy új út, amelyen talán érdemes elindulni, annak ellenére, hogy ezt az utat bizony izomlázak, vízhólyagok, légszomj és holtpontok sora szegélyezi, az út közepén pedig kényelmes foteleket kell kerülgetni, amelyek mellett csokihegyek alatt roskadozó asztalok állnak és hívogatják: ülj csak le, helyezd kényelembe magad, nézd, milyen szép és könnyű az élet!

Ez egy olyan út, amelynek igazán sosincs vége. Ráadásul nem is egyenes, piszok módon még emelkedik is, de ha figyelmesebben meresztjük a szemünket, a távolban azért felsejlik valami délibáb, valami határvonal: a csillagos ég.

Igen, ez az az út amelyen mindig lesznek új kihívások, sikerek és trófeák, oklevelek, érmek, és gratulációk, de ezek csak a hab a tortán, pillanatok, melyek tovatűnnek; az igazi élmény mindig az odavezető út.

Mit is mondhatnék még ezután: kedves Sporttársak, Barátok, jó utat mindenkinek! :-)

(Hogy én se maradjak ki ebből a többrészes játékból, lesz még egy rész, amelyben néhány mondatban én is leírom a túra során szerzett élményeimet és tapasztalataimat, ha megengeditek.)

Jó éjt! Egy testnevelésből felmentett vigéc.

Kara Beatrix / Trixi 2015.04.14. 14:04:09

@Londermor:
Várom a beszámolód, fb-n üzenetben kérhetsz email címet hozzá.

Londermor 2015.04.16. 00:44:44

Kedves Trixi!

Meglesz a beszámoló hamarosan. Én nem vagyok olyan gyors mint Gáspi, még kell hogy ülepedjen és összeálljon a dolog.
Addig is könnyű lépteket kívánok Neked és mindenkinek, aki szeret gyalogolni!

András
süti beállítások módosítása