1980 júliusában születtem, azaz idén töltöm a 35-öt.
Vékony gyerek voltam, beteges, amit lehetett elkaptam. Gyenge volt a tüdőm és állandóan beteg voltam.
Kamaszkoromba egy gyógyszerszedés után hirtelen megnőtt a súlyom és elkezdődtek a súlyproblémáim.
Az iskolákba mindig fel voltam mentve testnevelés órán. Nem gondoltam, hogy ilyen múlt után bármikor sportolni fogok.
1998-ban kezdődött, de 2001-ben diagnosztizálták a depresszióm, pánikbetegségem, mely agorafóbiával párosult, ami nálam a tömegközlekedéssel, az utazással és a nagy boltokkal volt összefüggésben. De mint kiderült, elsősorban az iskolai, munkahelyi megterhelésekkel állt kapcsolatban.
Ezek után még kevésbé lehetett rólam elhinni, hogy közöm lesz a sporthoz. Mégis a 2000-es évek elején elkezdtem aikidozni, de a vizsgákig sosem jutottam el. Néhány év után abba kellett hagynom, nemcsak a pánikbetegségem felerősödése miatt, hanem a térdem nem bírta a megterhelést. A mai napig nem tudok pár percnél tovább fájdalommentesen térdelni.
A versenysúlyom az aikidonak köszönhettem, 58 kg voltam akkoriban.
A bokámmal is állandóan problémám volt, ha esélye volt, biztos megrándult, kificamodott és természetesen ilyenkor térdre estem. Ennek ellenére gyógyulások után nem volt komoly problémám vele.
Egészen addig ígyvolt,míg ügynöki munkát nem végeztem és egy ficam után a szükségesnél rövidebb fekvés után visszamentem ideglenesen dolgozni, majd gyógyulás után kb. 1 évvel már nem tudtam ráállni a lábamra. Mint kiderült kétoldali bokasüllyedésem van,a jobb oldal volt a rosszabb. Haránt emelő betétet kaptam.
Ekkor 2012 körül járunk. Már gyógyult pánikbeteg vagyok, de időnként rövidebb időszakra előjönnek a tünetek. A súlyom 74-78 kg között változik.
Mozgásnak a séták, kirándulások számítanak, de komolyabb sport nincs az életemben. Online vállalkozóként elsősorban ülőmunkát végzek, ami nem segíti a helyzetem.
Végül 2013 őszén elkezdődött egy változás, ha jól emlékszem, öcsém említette, hogy voltak egy futórendezvényen, ahol gyaloglók is voltak. Utánanéztem és megtetszett...
Holnap innen folytatom...
...mert gyalogolni jó!
Trixi
