Fél év telt el az első Szigetkör óta és 4 hónap a Piros 85 váltó túra (erről jövő héten lesz szó) utáni az újrakezdés óta.
Az első szigetköröm "legyenmárvége" 54,5 perces volt.
Tegnap közös edzés volt a Margitsziget futókörén és mivel egész héten számítógép elött dolgoztam, úgy éreztem, hogy megérdemlem pénteken, hogy ne a közeli lakótelepen edzek. Reggel már éreztem a kellemes izgalmat, a biztos tudatot, hogy este edzés. Délután 4 órakor már átöltöztem, pihentettem a lábam és 5 körül el is indultam. S bár egy baleset miatt majdnem került a buszom, mégis megtettem az 1 órás utat.
Sötétben még sosem voltam a Margitszigeten edzeni - egyébként is csak 2x edzettem kint. A pánikbetegségemből visszamaradt, hogy nem szeretem a sötétet, ezért is max beleedzeni szoktam, nem akkor kezdeni.
Mivel elkéstem, írtam, hogy nem várjanak meg, mire jött a válasz: "...a te tempóddal úgyis utolérsz minket...". Csodálkoztam? Nem! Kezdő futók voltak kint most, akik még bőven belegyalogolnak és már nem egyszer mondták nekem a futók, hogy az ő futótempójukkal gyalogolok. Mindenesetre nem akartam utolérni őket.
Szépen kellemesen bemelegítettem, kihagyva a TOS torna elemeket, pedig ha éreztem volna, hogy rendetlenkedik a karom és a vállam (amihez már hozzászoktam a héten, mert a sok gépelés miatt szerda óta rendetlenkedik), akkor tuti nem hagyom ki.
Az új rakontánon nem voltam még, de nagyon tetszett a javított rész. Gyaloglás közben éreztem, hogy a vállamnak nem nagyon tetszik, ráadásul a bemelegítés ellenére, nagyon nehezen melegedett át az egész testem, csak kb. 1,5 km-nél éreztem, hogy már nem fázik a kezem sem. A hibás rész nem igazán tetszett, jelezte a lábam, hogy lassan új betét kell a cipőmbe.
Csodálatos volt a kivilágított város, a hangulatvilágítás a szigeten, hogy nem volt tömeg és nyugodtan tempózhattam. Most nem éreztem, hogy legyen már vége, ha engedhettem volna, tovább mentem volna, nagyon kellemes volt.
A tervem egy laza 9,5 perc/km tempójú edzés volt, addig nem kezdtek el sorba előzni a futók. Ilyenkor először tudatosan gyorsítok egy kicsit, majd ez átalakul spontán gyorsulássá, amit nehezen vagy egyáltalán nem tudok visszafogni.
Ne úgy vedd, hogy versenyzek a futókkal, mert nem így van. Egyszerűen motivál az előzésük, pozitív hatással vannak rám. Magammal versenyzek, feszegetem a határaim.
Mint a képen is láthatod, a tavaly nyári szigetkörhöz képest majdnem 7 percet javítottam. A 9 perc alatti átlagtempó miatt nem emelhetem most még a távot, szoktatnom kell a lábam, elég nagy terhelést jelent most a tempó. Hetekig még 5 km körül fogok edzeni, aztán emelhetem kicsit.
...mert gyalogolni jó!
Trixi
