2 hétig tilos volt edzenem. Tilos volt, mert olyan fizikai tüneteim voltak, hogy azt hittem, lebetegedtem, márpedig betegen nem szabad edzeni.
1 hét komoly fájdalmak után, mikor már azt hittem, hogy végre nekivághatok újra, 1 hét hőemelkedés következett. Mint kiderült minden pszichés alapon volt.
Ez egy ördögi kör, mivel a feszültséget a gyaloglással szoktam levezetni, ami most tilos volt.
Szombaton, mikor rájöttem, hogy pszichés a hőemelkedésem is, eldöntöttem, hogy emellett lehet edzeni, sőt segíteni is fog.
A döntés ellenére úgy éreztem ma délután, hogy semmi kedvem hozzá. Vegyes érzelmeim voltak egész nap, sok munka tolódott át a hétre, talán mégse kellene. Közben el kellett mennem, és tudtam, hogy sötétbe kell kimennem, a sötét pedig nem a jó barátom, ez a ex pánikbetegség megmaradt következménye.
Miután hazajöttem, először letelepedtem a számítógép elé, de aztán átgondolva, hogy két edzés között muszáj 1 pihenőnapot tartanom a lábam miatt és holnap nem érek rá délután, mégis nekiálltam készülődni.
A bemelegítés nem tetszett, de éreztem, hogy a mozgás jót tesz. A műtét óta amúgy is nagyon feszesek mindig a váll- és nyakizmaim, ráadásul minden feszültség oda megy.
A felszerelésem kiegészült 2 fényvisszaverő szalaggal is. A futócipő egyik előnye pedig, hogy vannak rajta fényvisszaverő sávok, a csősálon szintúgy, így nem volt gond a sötét.
Halk zene fülhallgató nélkül és már indulhatok is. Azaz indulhattam volna, ha nem felejtettem volna el a GPS-t bekapcsolni, közben kiderült, hogy nincs hang a telefonon, így dupla indulás lett.
Csak hogy ne legyen sima az eleje se az útnak, a fényvisszaverő csík összeveszett a rögzítőmmel és az aszfalton végezte. Gyorsan visszatettem, az egyik végét a gumi alá csúsztatva, így már stabil volt végig.
Az első 2 km nagyon nehéz volt, 10 perc körüli tempóval kényelmesen gyalogoltam, de közben szidtam a merev izmaim és a kb.1 órával elötte megevett csokis croissant is. A kezem se akart bemelegedni, de végül csak sikerült. A lábam is kb. ekkorra melegedett be és kezdtem az enyhe gyorsulást, de sikeresen visszafogtam még egy km-t.
A feszültség és a kihagyás éreztette a hatását, nem csak a gyorsnak érzett kicsit lassabb tempóval és a merev izmokkal, hanem a 3. km bemondása utáni erős hátközépi fájdalommal is, ami jelezte, hogy a gerinc két oldalán beálltak az izmaim.
Figyelve a fájdalomra folytattam a gyaloglást és mivel enyhén maradt csak meg, így emlékeztettem magam, hogy még van 2 km, amit jó lenne megcsinálni. Innentől már sima ügy volt, kellemes, élveztem is és ez meglátszott a 4. km 10 perc alatti tempóján is.
Végül az utolsó km megint 10-es tempó lett, de már éreztem, hogy mára elég is ennyi. Nem szabad túlterhelni a testem a kihagyás után, mert gond lehet belőle.
Nyújtás közben szidtam a hátizmaim, de ez csak megerősített abban, hogy jövő hétre muszáj időpontot kérnem a gyógymasszázsra, különben szépen lassan az összes hát-váll- és nyakizmom be fog állni.
Szerencsémre édesanyám, aki ápolónő, ki tudja annyira masszírozni, hogy a következő napokat fájdalommentesen csináljam végig.
A lábam teljesen jól bírta :)
...mert gyalogolni jó!
Trixi