... mert gyalogolni jó

Trixi gyalogló blogja

Spar gyaloglás 2014

2015. március 10. - Kara Beatrix / Trixi

A 2014-es szezonban a Ligetkör mellett még egy nagy futórendezvényen vettem részt, a Spar-on, ahol a gyalogláson indultam.

A szeptemberi 8,34-es átlagtempó után kíváncsian vártam és készültem a 2,7 km-es távra. Sok újat tanultam a készülés alatt, pl. azt, hogy versenyen majd 1 perccel jobbat megyek, mint edzésen. Ez által gyanítottam, hogy 8-9 perc közötti tempóm lesz.

Ugyanúgy készültem, mint a Ligetkörre, de közben megkaptam a Tchibo futócipőm, ami sokkal stabilabb mozgást eredményezett, ezt már az első közös edzésen éreztem.
Mivel a kedvenc cipellőm lett, ezért nem abban indultam el reggel itthonról, hanem az edzőcipőmben, de már az edzőruhámban.

Előző nap este mentem el a rendezvényközpontba a rajtszámomért, az a hangulat, ami ott volt, hát megadta a kezdőlökést másnapra.

A hátizsákomban ott lapult megint a gyümölcsös zabpehely, amit a szokásos menetrend szerint fogyasztottam el, majd utána cipőt cseréltem. Ideje volt elindulnom a rajthelyre.

Ott derült ki számomra, hogy csak én neveztem be a gyaloglásra a csapatból (vagy legalábbis nem volt tudomásom másról), de nem zavart. Bemelegítés, majd drukk a 7 km-es futótávon érkezőknek és beálltam a középmezőnybe a gyaloglás rajtjához.

Tanulva az előzőből, a Spar gyalogláson már lassabban indultam, igaz abban a tömegben, ami volt, nehéz is lett volna gyorsan kezdeni.
Az első km közepén kezdtem az előzéseket, mindig figyelve a körülöttem lévőkre és keresve hol tudok elmenni mellettük. Nem tagadom, zavart, hogy nem tudtam úgy gyorsulni, ahogy szerettem volna, mert nem volt szabad sáv hagyva a gyorsabbaknak.
A km végefelé kaptam dicséretet egy előzésnél, akkor már 9 perc körül volt a tempóm és szerencsére nagyobb rések voltak a mezőnyben.

Amikor volt szabad helyem, gyorsítottam kicsit, legalábbis én azt éreztem, hogy kicsit... Az Endomondo máshogy gondolta és a 2. km-es jelzésnél 8 perc alatti tempót jelzett. Amit akkor éreztem, nem biztos, hogy meg tudom fogalmazni.
Teljesen szabilan, fájdalom és fáradtság nélkül gyalogoltam, nem éreztem egyáltalán nehéznek, pedig ez már fél perccel jobb volt, mint az addigi legjobb km-em. Csodálatos érzés volt, felszabadultam, szabad voltam.

Tudtam, hogy már csak kb. 700 méter vár rám, így megengedtem egy kis gyorsulást még, még előztem néhányat és már ott is volt a kis táv futás mezőnyének a vége, amit a rajtszámokból láttam. Végül több mint 1 km-rel rövidebb távon, 10 mp-el (8:24) megjavítottam az átlagtempóm a Ligetkörhöz képest.

A célban vegyes érzelmeim voltam, többek között az sem volt egyértelmű, hol van pontosan a vége, mert leirányítottak a fő útvonalról egy melléksávra, mert a gyaloglóknál nem készült befutókép.
Nagyon örültem, hogy beértem és hogy ilyen jó eredménnyel végeztem. Külön örültem a kapott éremnek.

10370429_406607172825292_2979595306712600483_n.jpg

De volt bennem egy kis szomorúság is, mert nem volt senki, akihez odamehettem volna a végén, akiről tudtam volna, hogy pont nekem szurkolt, így visszasétáltam a közös találkozópontra.
Lehet nagy volt az elvárásom, de lehet, hogy csak a család hiányzott, mert anyu sem tudott kijönni velem.

Az elmaradhatatlan nyújtás után beszélgettem a többiekkel, örültem a maratonváltósoknak és egyéni maratonistáknak. Majd elindultam rajtszámmal, beöltözve a nagykereskedésbe, mert ez a nap nekem munkával ért véget.

Ezzel lényegében le is zártam a tavalyi évem, mert ezután jött az a bizonyos november 1-i túra. A holnap részben a bokaszalag-gyulladás utáni újrakezdésről olvashatsz.

... mert gyalogolni jó!
Trixi

A bejegyzés trackback címe:

https://gyorsgyaloglas-gyalogolni-jo.blog.hu/api/trackback/id/tr407223957

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.