Honnan tudod, hogy megtaláltad a számodra megfelelő sportot? Szerintem onnan, hogy ágyban fekve se jut eszedbe, hogy többet nem folytathatod, hanem tervezel.

Még javában feküdnöm kellett a bokaszalag-gyulladás után, mikor már arra gondoltam, hogy mi lesz idén, mire akarok nevezni, pedig még lábra sem tudtam állni. Amikor az orvosom szabad utat adott az edzéseknek, az első dolgom nem az volt, hogy edzeni menjek, hiszen akkor kaptam meg frissen a rögzítőt és várnom kellett legalább 1 hetet, hogy kimehessek vele.

Nem, az első dolgom az volt, hogy leültem a számítógép elé, felpócoltam a lábam és elkezdtem egy word dokumentumba megtervezni a 2015-ös túra- és versenynaptáram. Akkor még nem tudtam, hogy idén ezt nagy részben felülírom, eszembe sem jutott ilyen. Az orvos utasításait követve állítottam össze a távot, szintet, stb.

Még karácsony elött kimentem edzeni egy próbatávot, ami 11 feletti tempóval ment, nagyon nem tetszett, a lábamnak meg még kevésbé. Még korán volt neki elkezdeni. Nem is erőltettem, hagytam gyógyulni.

Január elején tettem megint egy próbát, ami már jobban sikerült 11 alatti tempóval, jobban élveztem, aszfalton gyalogoltam, mert nem mertem terepre menni.
Január első sík túrája a Margitszigetre volt tervezve, de a hévhez menet feladta a lábam, én meg a túrát az odaúton.

Január 31-én merészkedtem ki megint, csalogató napsütésnek nem bírtam ellenállni. Ekkor már tudtam, hogy nevezni fogok a Veres futófesztivál 5 km-es távjára, ezért próbaképp 5 km-et terveztem be, de olyan útvonalon, hogy bármikor fel tudtam szállni járműre, ami hazavitt volna, de nem volt rá szükség...

A térdem jelezett először enyhén a 2. km vége felé, de aztán bemelegedett. Ezután a 3. km-nél (ez volt az előző edzés határa) jelzett a gócpontom enyhén, majd ez is elmúlt és kellemesen végigmentem az 5 km-t.

Ezzel el is kezdődött a felkészülés az idei versenyekre is. Természetesen óvatosan, figyelve a lábamra, de elkezdtem a heti 3 edzést.

...mert gyalogolni jó!
Trixi