... mert gyalogolni jó

Trixi gyalogló blogja

Trixi gyalogló blogja

Út az első százasig – ISZKIRI 100 1. rész

2015. március 27. - Kara Beatrix / Trixi

Egy különlegességet hoztam nektek a hétvégére. Csapattársam, Gaspi egy nagy utat tett meg, melynek egy fontos pontja volt a múlt hétvégi ISZKIRI 100 teljesítménytúra. Ezt az utat ismerhetitek meg és egy érdekes beszámolót olvashattok a 103 km-es túráról a 3 részes beszámolóban.

iszkiri.jpg„Mondhatnám azt, hogy az egész így kezdődött, de az igazság az, hogy ettől kicsit távolabb kell kezdeni, ha az elejétől szeretném az első százas túrám történetét elmesélni. 

4 évvel ezelőtt néhány barátom a fejébe vette, hogy indulnak a KINIZSI 100-on és elkezdték a felkészülést. Néhány 20 kilométeres túra, amit idő hiányában általában éjjel mentünk jelentette a felkészülést, természetesen a nagy napon én is útnak indultam. Természetesen biztonsági játékosként a KINIZSI 40-en, amit sikerült is teljesítenem. Ezzel kezdődött a történet. 120 kg környékén mozogtam ekkor, semmiféle sport múltam nem volt, és szép kövér is csak megszokásból voltam, ha valamiért lefogytam rögtön találtam okot a visszahízásra....és pont ezért nem is fogtam bele a fogyásba soha, nem véletlen gyártanak 58-as ruhákat...

Elkezdtem rendszeresen túrázni, célom az volt 2013-ban, hogy minden hónapban legalább egy teljesítménytúrán részt vegyek, ezt sikerült is teljesítenem, 13 túrán 350 kilométert tettem meg. Én ekkor már azt gondoltam ez a rendszeres mozgás kategóriába tartozó mozgásforma, ki kell ábrándítsak mindenkit, ez nem az. Emellett semmi mást nem mozogtam, na jó néha elmentem a parkolóig, ekkor már tömegközlekedést sem használtam, mert az autóval járást támogatták a vonattal járást nem. Javarészt rövidebb túrák voltak, de az Aranyszarvas 50 és a Fejérkő 50 túrákkal belekóstoltam az ötvenesek világába is. Ezek még szintemelkedés nélküli túrák voltak a szintidőmön viszont jól látszott, hogy nem megy ettől több. És senkinek nem kívánom azt így utólag, hogy az első 50-es túráim után élvezze a társaságomat...amúgy is eléggé elviselhetetlen vagyok, de ezek után a túrák után fáradtan, kedvtelenül, vízhólyagokkal a talpamon, nem is részletezem, azon csodálkozom, hogy miért folytattam ezt az egészet. Ekkor még nem nagyon volt jövőképe ennek az egésznek, ha csak az nem, hogy majd egyszer megyek egy százast....persze hülyegyerek százast mész.

2013-ban történt egy számomra mai napig hihetetlen dolog egy régi jó barátom belerángatott a Dagadt Köcsögök táborába, tehát igazából Ő a hibás amiatt is, hogy most ezt a buta beszámolót olvasod ahelyett, hogy a családoddal vagy a kocsmába lennél.
Úgy éreztem a mélyvízzel kezdek, DK Nehézbombázók UltraBalaton csapatának a tagja lettem egyik napról a másikra. Nevezéspillanatában kb. 100 /nézd már megint egy százas/ métert tudtam futni, azt is csak fejben. Elkezdtem a felkészülést, volt fél évem arra, hogy 7 kilométeres távomra felkészüljek.
Nem volt feltétel a futás, csak ha már futóverseny....és ha már kocka vagyok. Nekifogtam szépen lassan jöttek az eredmények, egyre jobban ment a futás és aminek sokkal jobban örültem egyre jobban mentek a teljesítménytúrákon a hegymenetek.

Ebben az évben emeltem a túrán a tétet Budapest Kupa kiemelt teljesítése volt a cél, ehhez nagyrészt a Budai hegységben megszervezett túrákból kellett 25 –öt teljesíteni. Májusban az UltraBalaton érmének örültem, januárban pedig a BudapestKupa kiosztón vettem át a kupámat a nagyobbik lányommal együtt, mert őt is sikerült megfertőznöm.

2014-ben szemmel látható változások kezdődtek. Új barátaimnak köszönhetően egyre több impulzust kaptam arra, hogy változtassak életmódot, mozogjak sokat és rendszeresen, valamint tegyek rendet a konyhában is. TudatosantESZEM csoportban megtanultam sok sok leckén keresztül mit és hogyan......de ez az írás nem az evésről szól, szóval az első százasomig vezető úthoz csak egy fontos infó, sikerült a súlyomat újra két számjegyűre változtatni. Sarkítva annyi történt, hogy nem eszem táblás, tömöt, lyukacsos, ét, tej, fehér, akciós, megkínáltakvele, gyereknemettemeg, hogykerültezide és egyéb csokikat. Na jó, ennél kicsit több, de a lényege asszem ennyi.
Futásnak, súlycsökkenésemnek órákban kifejezhető eredménye lett 50-es túráim szintidejéből sikerült két órát faragnom. Ekkor elkezdtem keresgélni a túranaptárban egy tetszetős százast. Nagyon válogatós vagyok, nem volt egyszerű feladat, ne legyen télen, mert hideg van és megfázik a vesém /mióta nem melegít a zsírom sokkal fázósabb vagyok a fenébe is, még a végén vennem kell egy rendes télikabátot és pulóvereket is....soha nem használtam pulóvert, nevetségesen is álltak meg felesleges is volt/, ne legyen nyáron, mert meleg van és szomjan halok /szomjhalálfóbiám van/, ne legyen ősszel mert addig nem bírok várni és egyszer belebotlottam az ISZKIRI 100 kiírásában. 103 km 2020m szint, pazar. „

A felkészülés izgalmaival és fontos kérdéseivel folytatódik holnap Gaspi beszámolója.

...mert gyalogolni jó!
Trixi

A bejegyzés trackback címe:

https://gyorsgyaloglas-gyalogolni-jo.blog.hu/api/trackback/id/tr957305022

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása