... mert gyalogolni jó

Trixi gyalogló blogja

Út az első százasig – ISZKIRI 100 2. rész

2015. március 28. - Kara Beatrix / Trixi

Gaspi rátalált az ISZKIRI 100 teljesítménytúra kiírására és eldöntötte, hogy felkészül rá. A mai részben a felkészülés beszámolóját olvashatjátok nagyon fontos kérdésekkel.

„ Elkezdtem a felkészülést, ízlelgettem a százas számot. Az autóval is több, mint egy óra...tudom tudom német autópályán 30 perc, gombócból sem tudnék ennyit megenni, sőt 100g csokit is csak nagy baj esetén vesz be már a szervezetem, de akkor is olyan lelkiismeret furdalásom támad, hogy elindulok futni. 100 év az felfoghatatlan, de még a 100 hónap is sok, főleg ha várni kell valakire, aki mindig késik....
Többen mondták, hogy nem kell ez nekem, minek, miért, komolyan?, úgysem fog sikerülni, nagyon sok, feladod? add fel, ha kell, stb stb de én belevágtam. Elolvastam az összes beszámolt, amit a neten találtam. Átnéztem a térképet, kerestem a buktatókat, de a távon kívül nem láttam benne semmi nehézséget. Azon gondolkodtam, vajon olyan lesz, mint 2x50 vagy nehezebb? Lesz e holtpont, ha igen mennyi és mikor? Sok holtponton nem tudok átlendülni, néha egyen is nehezen, de ezeket elhessegettem. Túratárs, egy ideje már nem kötök túrán való indulást túratárshoz, de egy teljes napon át nem szerettem volna egyedül bandukolni....na amikor meghallották az emberek, hogy 100 egyben, mindenki nemet mondott. Egy túratársam bevállalta azt, hogy a tatai tótól éjszaka visszajön velem az utolsó 35 kilométeren és tartja bennem a lelket éjjel és persze hoz kaját, bármit Tatára, depózhatok vele, ennek annyira megörültem, hogy már tudtam nincs kérdés.

Valamivel szerettem volna megbolondítani a túrát, mert milyen már, hogy csak úgy végigmegyek egy százason, így felajánlottam a túrát az SOS Gyermekfalvak adománygyűjtő mozgalmára...eddig 20.000 Ft jött össze, de még él a lehetőség.

Megvolt a hová, mikor, kivel megyek, jött a mit vigyek....3 éve vittem volna az egész házat, ma meg már szinte csak inni, mert a szomjhaláltól még mindig nagyon félek /nem tud valaki egy olyan izé beszélgetős embert, aki nem sok pénzért kineveli ezt belőlem?/....középút jónak tűnt.

Ez a túra gyakorlatilag egy 26 kilométeres körből 35 kilométeres egyenesből 8 kilométeres körből és egy 35 kilométeres egyenesből áll. 26-os kör végén ott van az autóm, tehát oda semmi nem kell max egy kis víz meg térkép esetleg csoki, de úgysem eszem meg, azt nem is terveztem, szóval ide a kis zsákom jön csak. A 35-ös egyenes végén ott lesz Zsuzsi a terülj asztalkámmal és van a szakaszon is etető/itató pont, itt már lehet sötét is, meg ha már vettem sok sok túrázós holmit a nagyobbik zsákomat csak megrakom ezzel azzal és úgy megyek, éjjel visszafelére is gondolni kell. Pótlámpa, elem, fájdalomcsillapító, esőkabát, csoki, csoki, csoki /ok ok nem eszem csokit, ezért zabkorpával bolondított tojást csak nem cipelek magammal/ sok bizbasz, na mindegy hátha kell alapon nyugtáztam a zsákot előző este csurig pakoltam, de a súlya nem volt vészes és a mérleg még mindig kevesebbet mutatott zsákkal a hátamon, mint pár éve zsák nélkül. Tókörön úgysem viszem, oda csak egy vizet viszek azt is megszokásból, gondoltam. Ez volt a TERV a pakolásról.

Mit vegyek fel....na ez már nehezebb, annyi mindenem van már, az elején sokkal egyszerűbb volt, ha túrázni mentem felvettem, amit találtam és mentem...bőr túracipőm kiesett egy 20-as túrán, mert abba is melege volt a lábamnak, maradt a terepfutócipőm. Átnéztem a zoknikat, vettem pár újat, biztos ami biztos és elkezdtem bejáratni őket túrákon, melóba menet bárhol.
Kipróbáltam a futónadrágot is túra közben, na nekem az nem jött be, elvetettem az ötletet. 20-as túrát nyomtam benne, volt előnye is, de valahogy idegen volt az érzés...sapka, sál, réteges cuccok és hazafelé egy száraz ruha. Teljesen feleslegesen vittem kesztyűt és pár dolgot ruhából is, mert mégsem öltöztem át a végén egyszer sem, zoknit váltottam 3x, Tatán felvettem plusz egy melegítőfelsőt, mert fáztam és a sapka az jól jött. Persze esőben lehet jobban kellett volna öltözködni, de így utólag azt gondolom a rajtnál a kocsiban és Tatán depóztatva teljesen elég ruhát tartani /zoknin kívül/.

iszkiri7.jpgMit egyek...ez megint probléma nálam. 30 kilométerig nem viszek szinte semmit 1-2 szendvics, de azt is csak akkor, ha a szervező megesküszik, hogy nem fog adni kaját, de a 100 az más itt enni kell, tervezni kell vele. Összevásároltam csokit, energiaitalt, zabos kekszet, szőlőcukrot, készített a feleségem 6 pazar szendvicset, Tatán kapok egyedi frissítést, na ezek nagy részét haza is hoztam. Itthon megreggeliztem, 25-ös kör végén megettem egy szendvicset, Tatára menet egy másikat, meg lehet lement még pár szendvics, de a sok csoki,szőlőcukor bizbasz mind hazajött. Na jó ettem 3 csokit az úton, kicsit  Frissítőpontokon volt ellátás, hot dog, virsli, kóla minden, elég is volt. Innivaló az kopott a sajátból, de legközelebb csak néhány csokit viszek, felesleges kaját nem. És teljesen jó ötlet volt a gyógyszert is kindertojás héjba tenni, kéznél volt, egyben volt, csak szedtem szedtem szedtem.... „

A 3. rész holnap jön, benne a túra beszámoló, tarts velünk!

...mert gyalogolni jó!
Trixi

A bejegyzés trackback címe:

https://gyorsgyaloglas-gyalogolni-jo.blog.hu/api/trackback/id/tr617311038

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.