Meglesz a beszámoló hamarosan. Én nem vagyok olyan gyors mint Gáspi, még kell hogy ülepedjen és összeálljon a dolog.
Addig is könnyű lépteket kívánok Neked és mindenkinek, aki szeret gyalogolni!
@Kara Beatrix / Trixi: Nem tudom hol, mennyire hozzáértő segítséggel próbáltad és milyen hamar döntöttél úgy, hogy nem neked való, de talán érdemes lenne még adni neki egy esélyt. Különösen testtartásban és pont a felsőtest, váll, karok ideális mozgásában tök sokat segíthet, ami neked a korábbi probléma miatt jól jöhetne. Az NW botot lazán kell tartani, ez még segíthet is tudatosítani, hogy ne szorítsd. Persze nem akarlak rábeszélni semmire.
@Bozót: Próbáltam már az NW-t is, de nem jött be a bot miatt. Ráadásul hajlamos vagyok a sérült kezem ökölbe beszorítani, különösen, ha van valami a kezemben. Már sikerült elérnem, hogy nem kell rá figyelnem, automatikusan nyitva van.
A lábam szerencsére, kevés kivételtől eltekintve fájdalommentes, a tehermentesitésre bevált a rögzítő.
Nordic walkingra nem gondoltál még? Számos helyen vannak közös edzések, talán ingyenesek is, ahol közösen lehet űzni a sportot, edzői segítséggel. Ráadásul neked különösen jó lenne a bot a bokád tehermentesítése miatt is, de még a tartásodon és így a sebességeden is tudna javítani szerintem ha szakedző segítségével edzenél.
Először is még egyszer gratula a társaimnak: Mercinek és Gaspinak a sikeres teljesítéshez, üdv. a Százasok Klubjában! Köszönet mindenkinek, akik hozzájárultak a sikerünkhöz: a Családnak, hogy "elviselték" a hiányomat, Balázsnak, hogy hordozta a terheinket, és nem utolsósorban Mamboo Number Five kutyusnak, hogy olyan hálásan nézett ránk, miután kapott a perecünkből.
Amikor Merci először említette, hogy itten bizony hamarosan túrabeszámoló lészen elkövetve Gaspi által, ráadásul három részes, kicsit felvontam a szemöldökömet: három részes, mi a szösz? No, majd meglátjuk, mi sül ki ebből...
Aztán amikor elkezdtem olvasni, akkor esett le a tantusz, ez a túra úgy mint sok másik, nem az itiner átvételével kezdődött, hanem sokkal előbb. Amikor egy túlsúlyos ember akit L. Gáspárnak hívnak, felállt a számítógép elől, és elkezdett mozogni. Amikor kilépett a komfortzónájából, hogy némi kényelmetlenség árán befektessen az egészségébe, a jövőjébe. Talán nem arra gondolt, hogy most mennyivel több esélye lesz látni az unokáit leérettségizni, felnőni, hogy a sport által mennyi élményben lesz része, hány új barát hoz új színt az életébe.
Csak érezte, hogy megnyílt egy új út, amelyen talán érdemes elindulni, annak ellenére, hogy ezt az utat bizony izomlázak, vízhólyagok, légszomj és holtpontok sora szegélyezi, az út közepén pedig kényelmes foteleket kell kerülgetni, amelyek mellett csokihegyek alatt roskadozó asztalok állnak és hívogatják: ülj csak le, helyezd kényelembe magad, nézd, milyen szép és könnyű az élet!
Ez egy olyan út, amelynek igazán sosincs vége. Ráadásul nem is egyenes, piszok módon még emelkedik is, de ha figyelmesebben meresztjük a szemünket, a távolban azért felsejlik valami délibáb, valami határvonal: a csillagos ég.
Igen, ez az az út amelyen mindig lesznek új kihívások, sikerek és trófeák, oklevelek, érmek, és gratulációk, de ezek csak a hab a tortán, pillanatok, melyek tovatűnnek; az igazi élmény mindig az odavezető út.
Mit is mondhatnék még ezután: kedves Sporttársak, Barátok, jó utat mindenkinek! :-)
(Hogy én se maradjak ki ebből a többrészes játékból, lesz még egy rész, amelyben néhány mondatban én is leírom a túra során szerzett élményeimet és tapasztalataimat, ha megengeditek.)
... mert gyalogolni jó
Trixi gyalogló blogja
Trixi gyalogló blogja
Utolsó kommentek:
Londermor 2015.04.16. 00:44:44
Meglesz a beszámoló hamarosan. Én nem vagyok olyan gyors mint Gáspi, még kell hogy ülepedjen és összeálljon a dolog.
Addig is könnyű lépteket kívánok Neked és mindenkinek, aki szeret gyalogolni!
András
Bejegyzés: Út az első százasig – ISZKIRI 100 3. rész
Bozót · http://www.bozotfut.blogspot.com 2015.04.14. 14:08:37
Bejegyzés: Van egy álmom...
Kara Beatrix / Trixi 2015.04.14. 14:04:09
Várom a beszámolód, fb-n üzenetben kérhetsz email címet hozzá.
Bejegyzés: Út az első százasig – ISZKIRI 100 3. rész
Kara Beatrix / Trixi 2015.04.14. 14:01:53
A lábam szerencsére, kevés kivételtől eltekintve fájdalommentes, a tehermentesitésre bevált a rögzítő.
Bejegyzés: Van egy álmom...
Bozót · http://www.bozotfut.blogspot.com 2015.04.14. 13:49:39
Bejegyzés: Van egy álmom...
Londermor 2015.03.31. 01:51:05
(A beszámolóban említett András lennék...)
Először is még egyszer gratula a társaimnak: Mercinek és Gaspinak a sikeres teljesítéshez, üdv. a Százasok Klubjában! Köszönet mindenkinek, akik hozzájárultak a sikerünkhöz: a Családnak, hogy "elviselték" a hiányomat, Balázsnak, hogy hordozta a terheinket, és nem utolsósorban Mamboo Number Five kutyusnak, hogy olyan hálásan nézett ránk, miután kapott a perecünkből.
Amikor Merci először említette, hogy itten bizony hamarosan túrabeszámoló lészen elkövetve Gaspi által, ráadásul három részes, kicsit felvontam a szemöldökömet: három részes, mi a szösz? No, majd meglátjuk, mi sül ki ebből...
Aztán amikor elkezdtem olvasni, akkor esett le a tantusz, ez a túra úgy mint sok másik, nem az itiner átvételével kezdődött, hanem sokkal előbb. Amikor egy túlsúlyos ember akit L. Gáspárnak hívnak, felállt a számítógép elől, és elkezdett mozogni. Amikor kilépett a komfortzónájából, hogy némi kényelmetlenség árán befektessen az egészségébe, a jövőjébe. Talán nem arra gondolt, hogy most mennyivel több esélye lesz látni az unokáit leérettségizni, felnőni, hogy a sport által mennyi élményben lesz része, hány új barát hoz új színt az életébe.
Csak érezte, hogy megnyílt egy új út, amelyen talán érdemes elindulni, annak ellenére, hogy ezt az utat bizony izomlázak, vízhólyagok, légszomj és holtpontok sora szegélyezi, az út közepén pedig kényelmes foteleket kell kerülgetni, amelyek mellett csokihegyek alatt roskadozó asztalok állnak és hívogatják: ülj csak le, helyezd kényelembe magad, nézd, milyen szép és könnyű az élet!
Ez egy olyan út, amelynek igazán sosincs vége. Ráadásul nem is egyenes, piszok módon még emelkedik is, de ha figyelmesebben meresztjük a szemünket, a távolban azért felsejlik valami délibáb, valami határvonal: a csillagos ég.
Igen, ez az az út amelyen mindig lesznek új kihívások, sikerek és trófeák, oklevelek, érmek, és gratulációk, de ezek csak a hab a tortán, pillanatok, melyek tovatűnnek; az igazi élmény mindig az odavezető út.
Mit is mondhatnék még ezután: kedves Sporttársak, Barátok, jó utat mindenkinek! :-)
(Hogy én se maradjak ki ebből a többrészes játékból, lesz még egy rész, amelyben néhány mondatban én is leírom a túra során szerzett élményeimet és tapasztalataimat, ha megengeditek.)
Jó éjt! Egy testnevelésből felmentett vigéc.
Bejegyzés: Út az első százasig – ISZKIRI 100 3. rész