A héten úgy alakult, hogy ma tudtam először kimenni edzeni. Annyira felpörgött hirtelen a vállalkozásom, hogy minden nap úton voltam edzés időben. ez persze nagyon jó, de már nagyon hiányzott a szokásos gyaloglásom.

Ma reggel, ébredés után az jutott eszembe, hogy bármi áron, de kimegyek reggel, éhgyomorra. Volt egy megérzésem, hogy a délutánom megint olyan lesz, mint héten minden nap és majd csak sötétben érek haza. Be is jött, megint úton voltam már sötétedés elött...

Az elhatározást tett követte: edzőruhába öltözés után bemelegítés volt a reggeli - közben rájöttem, hogy új nadrágot kell beszereznem, mert lóg rajtam -, a tízórai pedig az 5 km-es távom.
Mivel nagymamám szólt, hogy figyeljek a napfogyatkozásra, meg mindenképp a környéken akartam maradni, átmentem a lakótelepi játszótérhez.

Tavaly itt edzettem. Ez egy kb. 330 méteres murvás kör egy domboldalon, tehát duplán nehezített terep az aszfalthoz képest. Rövidebb távon van benne kb. 50 m színt. A bokaszalag-gyulladásom óta csak egyszer jöttem ide, de annyira fájt a lábam a talajtól, hogy nem próbálkoztam többet.

Ma viszont úgy éreztem, hogy az lesz a legjobb az edzéshez.
Az odavezető út aszfalt és sima terep, majd jön a térköves kacskaringó, ami a feljáró, végül jön a murva. Az aszfalton semmi bajom nem volt, a murván viszont nagyon enyhén elkezdett jelezni a lábam, ezért 2 kör után lejöttem egy rövidebb távra az aszfaltra. a kettő között kb. 15 lépcsőfok volt, amit visszafelé is megtettem.

Mire az endomondo bemondta a 2. km-t, már megint a murván voltam és onnantól fájdalommentesen csináltam végig a 3 km-t, ami még hátra volt. A murván nem tudok annyira gyorsulni, mint az aszfalton, részben az emelkedő miatt se, amit most nem is bántam.

Nem szoktam unalmasnak találni a murván körözgetést, ma meg különösen élveztem. Egy baráti társaság napfogyatkozás pikniket tartott, meditációs zenével és füstölővel, amit én minden körben kb. 100 méteren élvezhettem. Szinte vártam minden egyes körnél, hogy meghalljam a zenét megint.

A 4. kör végére viszont elvesztettem a lelkesedésem, ha nem 5 km lett volna kitűzve, akkor be is fejeztem volna. Ekkorra jött rá a szervezetem, hogy nem reggeliztem és felhasználtam az energiám nagy részét.
Természetesen nem álltam meg, hanem kicsit lassabban, jobban élvezve a zenét, végigcsináltam.

Amint meghallottam az 5 km-es jelzést, mintha benyomtak volna egy STOP gombot, megálltam és lesétáltam nyújtani a legközelebbi padig. Ott igyekeztem képet csinálni a napról. Háttal nem volt a legegyszerűbb, ez lett a legjobb:

Annak ellenére, hogy arra számítottam, hogy annyira fáradt leszek egész nap, hogy szinte elaszok ülve, alig voltam fáradt.
Úgy tervezem, hogy hétköznap reggel megyek ki edzeni, hétvégén meg este, hogy meglegyen a heti 3 edzés.

...mert gyalogolni jó
Trixi